lyrics
ahogy a bárba belép, magát tárja eléd, téged úgy borít el az érzés
mint mikor sebed fogod, jól el is szorítod, közbe' mégsem áll el a vérzés
a karja, a lába, az ajka, a szája, a fekete, diszkrét ruhája
téged úgy borít el, csakis ő, aki kell, de ő más csókjait várja
üröm az örömbe', utolsó sörödre épp elég volt a pénzed
valaki felborította, te fogadtál volna, hogy itt is elér a végzet
mert vége a nyárnak, elültek a vágyak, és elhiszed még azt is
hogy jól van az úgy, legalább ne hazudj olyat, amiről tudod, hogy nincs
az idő meg múlik, a válladra hullik az összes őszi, tarka falevél
te meg csak nézel ki bambán a fejedből, azt várod, múljon már el a tél
s mikor végre, de félve, lelépve a jégre elcsúszol majd a sárban
akkor jön ő, az a nő, a nagy ő a fekete, diszkrét ruhában
és pont oda néz, benned ott van a félsz, hogy jót nevet majd rajta
és pont ez a perc, melyben biztos lehetsz, hogy már más csókját akarja
credits
license
all rights reserved