1. |
Az új elit
03:34
|
|||
mikor a nyolcvanas évek végén, vagy éppen kilencvenvalahányban
megszülettünk, az ikertestvérünk lett az új köztársaság
és hiába telnek-múlnak az évek, és rég nem járunk pelenkában
mégis újra meg újra megcsap, mindenki érzi a szar szagát
mert van még bőven itt olyan ember, akire ráragadt az örökség
millió jelentéktelen portás, aki hatalmasnak hiszi magát
és nem lesznek rajtunk kívül mások, hogy a pici tudatukba töltsék
hogy csakis tőlünk függnek és nem figyel már rájuk a Párt
ez a generáció az új elit
a mi szavunk többet ér
ez a generáció az új elit
és a régiből nem kér
nekünk nincs kárpótlási jegyből varázsolt rózsadombi kilátás
és a panelok közül lassan fújja ki az ipari füstöt a szél
de a tizedikről is jól látszik már a küszöbön álló váltás
aki odafönt ül, az számol vissza, mert egyre jobban fél
mi vagyunk a jó válasz, tudod, mert bármi legyen is a kérdés
nekünk nem elég már a jelmondat, és az üres mellébeszélés
és hiába hiszik páran, hogy ez csak egy előre megnyert játék
itt a jövő a tét, és mi teszünk azért, mert a kezünkben van az ász még
ez a generáció az új elit
a mi szavunk többet ér
ez a generáció az új elit
és a régiből nem kér
|
||||
2. |
Minden összeér
02:35
|
|||
szobában ülve, padlóra küldve lóbálja éppen a semmijét
ugyanaz a fazon, akit nagyon-nagyon agyonver az ég, aki kérdi, vajon miért
van a szája tátva, lába sánta, fáj a mája, bár ha hányna, könnyedébb
lesz úgy ez a hét, azért jobb, ha nem csak azt hallja folyton, hogy menj odébb
barátja nincsen, elküldi minden épeszű arc, na de mit remél,
ha az alkoholból, a cigiből, a drogból, akármi legyen is az, ingyen él
mikor lesz nője, nem tudja ő se, tán majd ha megkérik az ő kezét,
nem csoda, hogyha azt hiszi, hogy körülötte véglegesen tényleg minden összeért
Itt tényleg minden összeér
Itt tényleg minden összeér
Itt tényleg minden összeér
Itt minden, itt minden
mindig a kormány, Orbán meg Gyurcsány, az teszi tönkre az életét
nem, hogy bevallaná, vagy meghallaná, hogy a siker a dolog, amihez ő nem ért
van az utcán, utazik a metrón, szívja a levegőd, vagy csak a buszra vár
köpi a szemetet, nyúlja a zsebedet, íme az átlag magyar állampolgár
|
||||
3. |
Gerjed a hangfal
03:22
|
|||
a vihar és a szelek
ez a balatoni meleg
ahogy itt ülök veled most a parton
körülöttem hegyek
és hogy klisésebb legyek
még a fejem is a holdfénybe tartom
ha legurul a feles
akkor jöhet az a fejes
amit nem próbálhatunk kétszer
nekem a fejem, ami üres
te meg nem vagy elég ügyes
itt csak erővel megy, nem ésszel
idefele utadon
a fehérvári vonaton
még azt hitted, ez az, ami éltet
kezelik a jegyed
de nem keresik a kegyed
és most jobb híján tőlem kérded
hogy kialudt a tüzed
meg hogy hol van az a szünet
ami két tanóra közt telt el
én meg emelem a fejem
te csak gyere, gyere velem
visszaugrunk majd egy fejessel
mossuk fel az alvadt kort a földről
húzzuk ki az összes rossz fogát
látod, szebb a túlparton az élet
de egyszer végül úgyis komp hoz át
tekerek egy cigit
hogyha beleszívsz egy picit
akkor egyszerűbb lesz a képlet
csak ne magyarázz te nekem
mert én vagyok, ki keresem
a kezdetet, te meg a véget
figyeld most a vízen
ezt a szelet, ahogy üzen
neked nem maradt már itt több nő
ahogy belekap a hajad
te még fogtál volna halat
hogyha nem lettél volna önző
|
||||
4. |
Nem hoz lázba
02:41
|
|||
Nem hoz lázba
Még egy vesztes játszma
Nálam kézben húsz van
És most dámát húztam
Csak tudnám, teszt-e
Az, hogy el van veszve
És majd szemből támad?
Ne fordíts hátat
Hogy észrevegyem, mikor odalép egyszer és elárulja magát
Hol van a fogai közt az a csorba
Az apró, szexi karika az orrba'
Meg az a hajban elbújt illat
A mosoly, ami egyből csókra bíztat
A szeme, ami tágul, hogyha meglát
A szíve, ami hangosan ver mindjárt
A keze, ami kezedbe adja a tintát
Amivel a legszebb dalt megírnád
Félek végül
Hogy csak légvár épül
És már nincs más hátra
Minden ajtó zárva
Van bennem hajlam
Hogy még így is halljam
Az éles zajban
megszólít halkan
Hogy észrevegyem, mikor odalép egyszer és elárulja magát
Hol van a fogai közt az a csorba
Az apró, szexi karika az orrba'
Meg az a hajban elbújt illat
A mosoly, ami egyből csókra bíztat
A szeme, ami tágul, hogyha meglát
A szíve, ami hangosan ver mindjárt
A keze, ami kezedbe adja a tintát
Amivel a legszebb dalt megírnád
Na jó, adjunk egy pofont a sorsnak
Fessünk tegnapi arcot a mostnak
Tekintsük a valótlant is valósnak
Ízleljük kicsit az édeset sósnak
Legyen a jó napotból viszlát
Csináljunk az előréből visszát
Bogozzuk bonyolulttá a szimplát
Színezzük mocskosabbra a tisztát
Hol van a fogai közt az a csorba
Az apró, szexi karika az orrba'
Meg az a hajban elbújt illat
A mosoly, ami egyből csókra bíztat
A szeme, ami tágul, hogyha meglát
A szíve, ami hangosan ver mindjárt
A keze, ami kezedbe adja a tintát
Amivel a legszebb dalt megírnád
|
||||
5. |
Középen szép
05:04
|
|||
alkonyban Lánchíd
éjszaka Vár
tegnap egy lány írt
fél ötkor vár
nem kellett várnod, én ott voltam rendben
te megfogtad kezeim, szó nélkül, csendben
alattunk a város, fölöttünk az ég
nincs már több szürke, csak zöld, sárga kék
te lettél a szék
ha a pad alá esnék
szeretni könnyű, csak forgatni kell
hogy bárhonnan nézed, ne lapuljon el
a percekből órák, az órákból évek
az évekből ismét csak percek, ha nézlek
az egyetlenemnek
teremtettelek
a szélein hosszú, középen szép
így tart még össze pár közös fénykép
de a hűtőben lassan elfogy a hely
nem fér több emlék, megromlik a tej
hát megkérlek most, hogy ne felelj
csak menj, csak menj, ameddig még
kettőnk között is ki nem ég
ki nem ég
mind jobban érzem mélyebbre ásva
hogy nemsoká rálelünk néhány csontvázra
és egymás gödrében majd nyakig, ha állunk
onnan ki végleg tán sohasem mászunk
pedig ez volt az álmunk
amit mindig is vártunk
a szélein hosszú, középen szép
így tart még össze pár közös fénykép
de a hűtőben lassan elfogy a hely
nem fér több emlék, megromlik a tej
hát megkérlek most, hogy ne felelj
csak menj, csak menj, ameddig még
kettőnk között is ki nem ég
ki nem ég
egyszer majd nem fáj, egyszer majd vége
és úgy nézünk akkor majd egymás szemébe
hogy nem látszik többé, mi akkor még ott volt
és bennünk még tiszta érzésként tombolt
míg minden szép dolgot
mit túlélt, lerombolt
a szélein hosszú, középen szép
így tart még össze pár közös fénykép
de a hűtőben lassan elfogy a hely
nem fér több emlék, megromlik a tej
hát megkérlek most, hogy ne felelj
csak menj, csak menj, ameddig még
kettőnk között is ki nem ég
ki nem ég
|
||||
6. |
Kordon
04:38
|
|||
bontják a kordont, a rácsok végre körülöttem dőlnek
de hiába minden, hogyha közben mégsem engedem el őket
aki eddig fogva tartott, az most szaladhat utánam
szökött fegyenc vagyok, ő meg a smasszer és lassabban fut nálam
csak abban bízom, hogy közben egyszer sem fogok elesni
és a rendőrség sem talál rám, hiába kezd el keresni
csak az a néhány barna, szőke, magas, alacsony és a közepes
a vörös, a zöld és a barna szemű, meg a régi, a szemüveges
körbejárom az egész világot, hogy tudjam, hogy jó nekem itt
könnyebb úgy hazudni magamnak, hogyha bennem élhet ez a hit
mert most is egy sablonos, fals számot gitározom itt neked éppen
amit csak azért írtam, mert unatkoztam, és nem azért, mert művésznek érzem
magamat, mert sajna manapság nem adják olcsón azt az egyéniséget
amitől az a vörös, a barna és a szőke számomra többet érhet
körbejárom az egész világot, hogy tudjam, hogy jó nekem itt
könnyebb úgy hazudni magamnak, hogyha bennem élhet ez a hit
mögöttem alkony, előttem pedig egy vörös téglafal
a kettő közt állok, csak nem látszom, mert egy árnyék eltakar
és tudom, ha mondjuk egyszer megint tizenöt éves lennék
akkor nem lennél te sem, és ő sem, és mi sem, és másoknak énekelnék
de azt is tudom, hogy ha így lenne, akkor miről szólna ez a dal:
hogy bontják a kordont, de hiába minden, mert egy árnyék eltakar
|
||||
7. |
Spontán disznóvágás
04:31
|
|||
amikor megláttalak, még nem tudtam, hogy érzek
de irántad gyúló szerelmem te egyből kőbe vésted
kerek arcod, turcsi orrod, a húsod és a véred
kívül-belül kellettél és nem volt mitől félned
rád néztem félszegen egy fagyos, téli reggel
volt bennünk pálinka már, jó néhány üveggel
megfogtam két füled, te visítottál nagyon
ezért dúdoltam el neked megnyugtató dalom, hogy:
itt állok talpig most a véredben
még mindig szörnyen fáj, hogy én tettem
de nem hagyhattam, hogy bárki éhezzen
mellettem
hát megtettem
aztán a két szemedből kihunyt lassan a fény
véreddel megtelt egy óriási edény
izzó, kék lánggal perzseltük le a tested
forráztunk, vakartunk, mert a bőröd fekete lett
itt állok talpig most a véredben
még mindig szörnyen fáj, hogy én tettem
de nem hagyhattam, hogy bárki éhezzen
mellettem
hát megtettem
Zoli vágott ketté néhány erős baltacsapással
Samu darabolt tovább téged egy jó nagy hentesbárddal
Zsolti esett neki aztán a szarral telt beleknek
abból fújtunk lufit később minden kisgyereknek
zsírsütés, pácolás, kolbász-, hurkatöltés
megnéztük, hogyan válik étellé a sertés
jól laktunk veled mind a nap végére
bennünk élsz tovább mától, nyugodj békébe'
itt állok talpig most a véredben
még mindig szörnyen fáj, hogy én tettem
de nem hagyhattam, hogy bárki éhezzen
mellettem
hát megtettem
|
||||
8. |
Lőjünk egy szelfit
03:51
|
|||
készen
a diploma kézben
az államvizsga másnapján
délben
a Déliben éppen
a többiek már várnak rám
bármi
mondjuk Zamárdiban
biztos van egy jó kis ház
amibe végre
az ajtón belépve
buli vár majd vagy száz
itt tíz fiú, és vagy tizenöt lány van
pont elférünk a tizenegy ágyban
hét olyan nappal, hat olyan éjjel vár
amit nem felejtünk el
hát lőjünk egy szelfit a Balatonparton
húzzunk sorsot, hogy ki megy a boltba sörért
aztán jöjjön az este, jöjjön az arcon-
pörgés ma hajnalig, mert addig
pont elég az idő
hogy teljesen megforduljon egy élet
hogy aztán olyan legyen a jövő
amilyennek azt mindig is remélted
a parton
nem fogy a patron
tökmindegy, hová nézel
dupla
mindenből újra
kibírjuk még a zsebpénzzel
van-e kedve
meztelenkedve a vízbe ugrani most éjjel?
majd kiázva
vissza a házba
és azt rúgni széjjel
itt tíz fiú, és vagy tizenöt lány van
pont elférünk a tizenegy ágyban
hét olyan nappal, hat olyan éjjel vár
amit nem felejtünk el
hát lőjünk egy szelfit a Balatonparton
húzzunk sorsot, hogy ki megy a boltba sörért
aztán jöjjön az este, jöjjön az arcon-
pörgés ma hajnalig, mert addig
pont elég az idő
hogy teljesen megforduljon egy élet
hogy aztán olyan legyen a jövő
amilyennek azt mindig is remélted
a Balaton mellett állunk sorban, egymás kezét fogva
így várjuk meg a hajnalt, hogy majd felszálljunk a kompra
nem szól senki semmit, olyan jó kiélvezni a csendet
mert szavak nélkül is érezzük, hogy a világ tőlünk szebb lett
itt tíz fiú, és vagy tizenöt lány van
pont elférünk a tizenegy ágyban
hét olyan nappal, hat olyan éjjel vár
amit nem feleljtünk el
hát lőjünk egy szelfit a Balatonparton
húzzunk sorsot, hogy ki megy a boltba sörért
aztán jöjjön az este, jöjjön az arcon-
pörgés ma hajnalig, mert addig
pont elég az idő
hogy teljesen megforduljon egy élet
hogy aztán olyan legyen a jövő
amilyennek azt mindig is remélted
|
||||
9. |
||||
nem tudom, mi lehet, amivel kicsit is szemléltetni tudnám
hogy mi az a különös, fekete, ködös és mély érzelmi hullám
amit az okoz, amikor közeledünk, és két szemedbe nézek
én még ilyen erősen soha, de senkit nem gyűlöltem, tényleg
én a nyugalom kibaszott szigete voltam mindig is előtted
most meg azt kívánom, rohadjon rád minden meggybefőtted
megöl a minden porcikádból áradó parasztság
én csak arra vágyom, fosson arcon álmodban a macskád
vannak olyanok, akire azt mondják sokan, hogy szép és jó a lelke
de a tied az inkább egy takonyra hajaz, a koszos falra kenve
benned fekete lyukként roskad össze minden okos tézis
a fejedbe lassan kéne már egy teljes AGYPROTÉZIS
máig nem értem, az élet
hogyan sodort eléd
szívből remélem, ahogy összehozott
úgy szakít is majd minket
SZÉT!
|
||||
10. |
Én adom
02:49
|
|||
én adom a boldogságot,
te a szennyvizet öntsd belém,
aztán majd kiszarom az oxigént,
tudod, én csak így fotoszintetizálok
én adom a pénzt, te a pultnál
rendelj valamit inni,
na persze nem kell túlzásba vinni,
indulj mielőtt még berúgnál
én adom a villanykörtét,
te csavard be a lámpámba,
hogy az utcáról is lássa
az ember, mivel töltöm az estét
nem háttal állok,
te végig a fogam fehérjét látod,
mégis azt veszed észre, hogy én vagyok már
a legjobb barátod
én nem direkt lépem túl mindig azt a képzeletbeli szintet,
de ha nem rontok el mindent, akkor nem is száll meg az ihlet,
és hidd el, ennyi bőven elég lesz neked belőlem egyszer,
ha így folytatjuk, úgyse lesz már ebből semmi rendszer
én adom a testem, te aztán
csendben menj el rajta,
másnap meg mindenki hallja,
hogy tegnap milyen jót is ...
én adom az első lapját
a paklinak, meg a tétnek,
de hiába emelnéd meg,
mert úgyis én viszem el a kasszát
|
||||
11. |
Egyszerű kis láfádószó
03:28
|
|||
ragadj gitárt, fogj le néhány hangot véletlenszerűen
ne is fáradozz, hogy valami új, valami eredeti legyen
csak játszd, ami szívből jön, hisz nem kell hozzá semmi más
dúdolj mellé néhány szót, és kész az alkotás
nem baj az sem, hogyha nem is látják majd értelmét
attól leszel művész, csak tégy bele néhány frappáns refrént
refrén! megjegyezhető könnyen, nincsen benne sok szó
refrén! fülbemászó dallam, egyszerű kis láfádószó
refrén! integess és csak énekelj, énekelj
refrén! gyere, táncolj még és csak énekelj, énekelj
lépj a torzítóra, hogy feldobd kicsit az egyszerű zenéd
csukd be két szemed és tettesd, mintha átéreznéd
és ha nem jut eszedbe végül semmi jó
akkor jöhet majd a moduláció
kész is van a számunk, volt benne egy jó kis szóló
jöjjön végül hát a refrén és a láfádószó!
refrén...
ha nem tűnt volna még fel, elmondok egy nagy-nagy titkot
a Smells like teen spiritből nyúltam ezt a pár akkordot...
|
SZ4P Budapest, Hungary
Autentikus gumipank Budapestről. 1 nagylemez, 2 EP, 3 énekes, 4 akkord, 5 videoklip, 7 év, 16 húr, 100+ koncert, 7000 sör, 240.000+ youtube-nézettség
Streaming and Download help
If you like SZ4P, you may also like: